img-1596

Vendégünk: Györkös Virág

Megosztva:

Hogyan alakult ki nálad a sport iránti rajongás? Már gyerekkorodban is ilyen intenzíven mozogtál?


4 évesen megállapították, hogy lúdtalpam van és az egyik lábam 2 centiméterrel rövidebb, mint a másik. A szüleim úgy gondolták, ha elkezdek futni, az segít a lúdtalp megszüntetésében. 


Ez igaz is lett! 


Viszont abban az időben (80-as évek eleje) még nem volt divat a tömegsport. 


Rengeteg negatív kritikát kapott édesapám, aki velünk futott (bátyámmal is), hogy kínozza a gyerekeket.


Mi élveztük! 


Egy edzés utáni fotó! 1987 körül




A pályafutásomat mégis úszóként kezdtem! Ált. iskolában sportosztályba kerültem. Komoly úszó szakosztály volt akkor Pápán. Edzéseink voltak reggel 6-kor és délután is. Jelencsik Sándortól tanultam úszni, majd Virág Nándor és Lombosi Sándor volt az edzőm. 12 évesen országos bajnoki 2. és 3. voltam. Nem akarták, hogy atlétizáljak. 



De a szívem oda húzott. Kis Károly atlétika edző irányítása alatt, akkor naponta 30-40 gyerek edzett. Szuper jó csapat jött össze! Az első megyei mezei:



Végül is a következő évben, 1989-ben elfuthattam a mezei országos bajnoki címig. Onnantól mehettem atlétikára! 


Csapatban is bajnokok lettünk! Abban az évben Veszprémbe igazoltak át.



Innentől ugrás. 


Sérülés miatt kimaradt 4-5 év. 


Aztán 20 évesen lefutottam életem első maratonját. (1996)


Majd 1998-ban még kettőt! 


Gyors nem vagyok, de a hosszú táv mindig bejött. 


Életem első 120 km-es túrája is ekkor volt. 


Aztán főiskola, vállalkozásom indítása, gyerekek születése. 26 évesen indult a gerincsérvvel kínlódás. 35 éves lettem, mire körvonalazódott a megoldás. 

El lettem tiltva mindentől, ami terhel. De olyat lehet, ami mozgat. Azt mondták: úszás és bringa mehet. 

Meg is érkezünk lassan a triatlonhoz. 



Hamarosan folytatjuk!